Sokak szívében a pénzzel kapcsolatosan fájdalom húzódik meg. Nem csupán a szűkös anyagi státuszra gondolok, hanem sajnos a jómód játszmáira is. Hiszen nem ritka az olyan család, ahol a legerősebb összetartó erő maga a vagyon, esetleg az azon való marakodás. A blogbejegyzés ennek egy szeletét szeretné körbejárni, hiszen némely szerelem valóban csak az utolsó fillérig tart.
A pénzzel kapcsolatos gondolkodásmódunkat a származási családunkból hozzuk. Nem kivétel ez alól a pszichológus sem. A munkámban sokáig nem érintettem a családok anyagi helyzetét. Könnyű lenne most erre rávágni, hogy tabuként kezeltem. Igen, részben úgy, részben másról volt szó. Egyszerűen olyan szerencsés közegből jövök, ahol megélhettem az anyagi biztonságot. Mindezek mellett, ha volt valakinek 100 Ft-ja, akkor nem 110-et költött, sőt egészségesen fel volt az vállalva, ha valamire nem jutott. Számomra tehát magától értetődővé vált a felelős pénzkezelés és az arról való nyíltság is. A nagyszüleim anyagi-lelki támogatása - a szüleim részéről - szintén természetes módon működött. Pszichológusként - összességében - eleinte a pénzt vakfoltként és persze tabuként éltem meg. Később azután tudatosodott az bennem, hogy ne magamból induljak ki, illetve a párterápia érdeke az anyagiak érintése is.
Rátérve a blogbejegyzés címére, előszür a származási család negatív hiedelmeiből szeretnék párat közreadni. Soronként olvasva ezek egymásnak ellentmondanak - pont úgy, ahogyan a családok is sokszínűek.
- Aki fizet, az az úr.
- Aki elfogad, az kiszolgáltatott.
- A pénz boldogít.
- A pénz szükséges rossz.
- A pénzről nem illik beszélni.
- Amid van, mutogasd.
- Ha költesz, arról hazudj.
- Aki nem keres, az ne is egyen.
- "Ebben a családban mi nem szeretjük a pénzkötő nőket/férfiakat!" (rejtett nő/férfigyűlölet)
- Spórolni KELL!
- Csak a férfi dolga a pénzkeresés.
- A feleség a "legdrágább".
- A férfinak mindig van dugipénze.
Ezek egyikét sem ítélném el, hanem inkább a felismerésükre tenném a hangsúlyt. Miért is? Mert hatnak, továbbadódnak, a jelenben pedig mérgeznek. Milyen fontos lenne a párkapcsolaton belül a pénzről nyíltan beszélni és olyan dolgokra ugyancsak költeni, amely közös örömöket adhatna.
A 'Szerelem utolsó fillérig' cím - nem bulváros formában - egy "tükörről" szintén kell, hogy szóljon. Számos ember ugyanis egyetlen egy lehetőséget vél az előrejutásához, ez pedig a másik kihasználása. Ez a felállás persze mindkét félről elmond valamit.
Távolabbról indítva, először általánosítanék. Párterapeutaként néha sok-sok türelmet, erőt és kedvességet kell ahhoz bevetnem, hogy valaki végre rám figyeljen, sőt önmagára, ne pedig a társára. Javarészben temérdek idő és szeretet szükséges a negatív gondolkozás megváltoztatásához. Pontosan mire is gondolok? "Minden fájdalmamért a párom a felelős." Akkor, amikor eljut valaki oda, hogy a saját oldalával foglalkozzon, azaz ne a másikat hibáztassa és ne tőle várja el a "csodáját", akkor indul el a fordulata.
Aki őszintén változni képes, azt a társa követni fogja!
Pontosan igaz ez az anyagi kihasználást "tudatosan" vagy sodródva élő személyekre és a nekik segédkező partnerekre is. Képesek lennének a fordultra! Képesek lennének az önmaguk előtt való őszinteségre, a saját erőforrásaik feltérképezésére, a céljaik tisztázásra, a nemet mondásra, de legalább a segítség kérésére mindenképpen. Az akarat edzése lépésenként című blogbejegyzésemben erről részletesebben olvashatsz.
Van különbség aközött, hogy valakinek a luxus a célja vagy csupán biztonságra vágyik.
Bár a mostani téma tabut feszeget, de nem mehetek el az mellett sem, hogy mindannyiunknak jogos igénye a biztonság és az átláthatóság. Ha azonban csak ezt vesszük figyelembe, a meghittséget viszont nem, akkor minden tárgyiasul. Az anyagiak önmagukban kiüresedést okoznak, ha nincsenek szeretettel "megtöltve".
Amit még meg szeretnék jegyezni: egyes emberek szemében nem érték a családjukért végzett otthoni munkájuk. Sajnos! Sem a gondoskodásukat, sem a szorgalmukat vagy a kedvességüket nem ismerik el önmaguk előtt. Mások a gyermeknevelést, a háztartásvezetést vagy éppen a betegek ápolását tartják "magától értetődő semminek". Nagy hiba azonban csak azt értékesnek tartani, ami forintosított. Sokan tehát önleértékelő gondolkodással bírnak és helytelenül le is írják vele önmagukat. Már pedig, ha egy családban pl. a főzés semmi, fel kell venni egy bejárónőt. Tegyetek egy próbát!
Aki kevesebbet keres, adhat több meghittséget vagy gondoskodást. Az egyenlőség elve helyett a lényeg tehát inkább az, hogy mindenki abból adjon, amivel rendelkezik.
A pénzzel kapcsolatosan pár rövid gondolatot szeretnék még megjegyezni:
1. Az első, hogy ezen lehet a legkönnyebb otthon összeveszni, illetve ezen keresztül ütni a másikon. A háttérben azonban sokszor olyan dolgok állnak, amiket nehezebb felvállalni és egyébként semmi közük sincs a pénzhez.
2. A következő: érdemes azt átgondolni, hogy ismerem-e az elég fogalmát.
3. Újabb szempontom a gyermekek "pénzzé tételéről", illetve a "programozott" válásáról szólna. Az Érzelmi zsarolással a gyermekkel című bejegyzésemben erről több mindent olvashatsz, ahogyan a szeretetlenségről a Játszmatündér, elég volt Belőled! írásban.
4. A negyedik megjegyzésem röviden az lenne, hogy a gazdagságért a hála tanulható. Gyakorta mi van helyette? Kontroll a hatalomért.
5. Az utolsó szempont, amit még ide le szeretnék írni, hogy akik számára kevésbé sarkalatosak a státuszszimbólumok, boldogabb házasságban élnek.
Sok pénze különben annak van, akinek az a fontos.
A "Szerelem utolsó fillérig" bejegyzésemmel nem szerettem volna azt sugallni, hogy a pénzé tett románccal bármi bajom enne. Mindenki azt tudja élni, ahol tart. Olyannak kell tehát az embereket elfogadni, mint amilyenek. Amiért mégis "tollat" ragadtam, hogy rámutathassak arra, talán itt az ideje a tisztánlátásnak. Legalább önmagunk előtt ne "vetítsünk", hanem vállaljuk azt fel, ahol tartunk, sőt hozhatunk új döntéseket.
Első a kapcsolat, a pénz csak azután jön!
Pontosítok, első a kapcsolat önmagammal, a többi magától fog jönni. Ehhez önismeret, önelfogadás és bátorság biztosan szükségeltetik.
Sok sikert és kitartást!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Női szerepek és elvárások
- Miért maradsz benne a rossz kapcsolatokban?
- A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
- Nyavajgás helyett adj hálát!
- Önzetlenségből jeles
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: pixabay.com)
Mindenhonnan a motiváció kifejezése folyik. Miért ennyire felkapott ez? Mert talán az emberek többsége jobb és könnyedebb éltre vágyik, d
Lehet könyveket olvasnod, majd azokat kijegyzetelheted. Videókat, blogokat is nézhetsz és azokkal hasonlóan járhatsz el. Nekem a telefonom van tele feljegyzésekkel. Lehet elmélyülnöd a hálaadásban és azt napi szokássá teheted. Megtervezheted a holnapi napodat és így hatékonyabbá válhatsz. Kereshetsz a neten önismereti tréningeket pl. pszichodráma, szomatodráma, családi önismeret, női kör, férfi klub, EMK. Ha magadat jobban megismered, könnyebben fogod szeretni és megbecsülni is! Ennek kiemelt része az 
Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam.
Hozzávalók a "piskótához":
A tojásfehérjét kemény habbá verem. A sárgáját a cukorral kikeverem. Az összes többi hozzávalót lapáttal beleforgatom, majd végül a felvert tojásfehérjét hozzáadom. A krémet sokáig kevergetni nem szabad, mert levegős lesz és be fog sütés közben repedezni. Persze a végén majd arra is lesz étcsokis "kozmetika"!
Remélem kedvet szereztem ehhez az egyszerű és egyben finom édesség elkészítéséhez! Számos módon és "betéttel" pl. Nutellával megvalósítható a torta! Szerintem a citrom leve vagy héja fontos adalék, ne hagyd ki! 
A Csillag születik film kapcsán, ami először az eszembe jutott, hogy egyáltalán tudjuk-e, kibe szeretünk bele. Félek, hogy nem. Az egyik kolléganőm a közös előadásunkon úgy fogalmazott, hogy ha a kezdetekkor nem lenne szerelem, nem bírnánk ki egymást. Amikor ezt mondta, majdnem leszédültem a székről. Azóta is többször az eszembe jutott. Igen, sok igazság van ebben. Ahogyan abban a meglátásban szintén, hogy nemcsak a másikba "kell" beleszeretnünk, hanem magába a kapcsolatunkba. Az persze munkás! Azért tenni kell, sőt "megbocsátani" és elfogadni a realitásokat...
2017 augusztusában jött elém az az ötlet, hogy a rendszeres 
Persze. A blogolás 5 lépésében fogok majd arról írni, hogy a saját közönségem olvas engem, de nem jelez vissza. Ez segített különben abban, hogy tisztázzam magamban, hogy mit, miért teszek. Ha ironikus akarnék lenni, akkor "grafomán" vagyok, de inkább az a szimpla igazság, hogy könnyedséget érzek írás közben. Élvezem! Ez az elején egyáltalán nem így volt. Bár három nyomtatott könyvön vagyok túl, de a blogolás tett gyakorlottá. Tulajdonképpen észrevétlenül megszületett bennem az öröm. 
Elsőként az országban, Kiskunfélegyházán avatták fel az Alsótemetőben a szervdonorok emlékhelyét (a ravatalozónál).
A szervdonorok emlékművének felavatása előtt Csányi József polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója tartott érdekes, lendületes, ugyanakkor "felébresztő" előadást. Megérintett annak az igazságnak az őszinte kimondása, hogy az agyhalál állapotában tulajdonképpen a beteg már halott... Fájt ezt hallanom az ott ülő szervdonorok hozzátartozói miatt. Ennek ellenére köszönet a nyíltságért! A doktor urat követte Berente Judit előadása, aki nemcsak a Magyar Szervátültetettek Szövetségének Elnöke, hanem maga is transzplantált vesével él. Megfogott az az őszinteség, szeretet és hitelesség, amely az elnöknőből áradt! Nem tudtam korábban arról sem, hogy a szervátültetetteknek lenne szervezett sportélete, sőt milyen szép eredményekkel rendelkeznek. Talán a legmeghatóbb ezen a napon számomra az volt, amikor kiderült az egyik sportverseny "Donorod veled fut" szlogenje.
Kívánok ezzel a blogbejegyzéssel minden szervdonor hozzátartozójának, illetve az éppen gyászt megélő személyeknek erőt és megtartó szeretetet a hiányuk elfogadásához! A transzplantáltaknak pedig lendületet és életörömöt a szervdonorokon keresztül kapott lehetőség megragadásához!