Éveken át nem volt a családunkban a bejglinek nagyon helye, pontosabban én nem ettem belőle. Mindig száraz és tömény volt, így inkább kihagytam. Majd jött ez a recept, a kedvenc szakácskönyvemből, és kíváncsivá tett.
Nem tudom pontosan, hogy mikortól, de legalább 6-8 éve, minden karácsonyt megelőző vasárnap megsütöm. Úgy vagyok ezzel, mint az "eredeti" lasagne-val: annyira munkás, hogy évente csak egyszer vállalom be. Mégis, ez az egyedüli alkalom kihagyhatatlan. Annyira finom a rengeteg vajtól, a pikáns ízt adó rumtól, a reszelt csokitól és a narancshéjtól, hogy nem lehet nem megcsinálni!
A következő fontos indok pedig az, hogy jó érzés másoknak adni. Főleg olyat, amit "reménykedve" várnak és emlegetni szoktak. Persze tudom, hogy nem egy diós bejgli jelenti a szeretetet és az összetartozást, de szimbolikusan megélhetővé teheti azt!
Mivel sokszor készítettem már, így több verzióját is szeretem. Amit most közreadok, az a Magyar Konyha legjobb receptjei 1999-es kiadása alapján lesz (92.o.). Számomra olyan ez a szakácskönyv, mint Julie Powell gasztrobloggernek Julia Child világhírű könyve, amely az 50-es években adta hírül Amerikának a francia szakácsművészetet. Julie & Julia címmel sikeres fim is készült kettejük életéről. Gondolom nem árulok el titkot, hogy szeretem ezt a mozit. Következzen akkor a bejglis recept!
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Hozzávalók a tésztához:
- 55 dkg finomliszt - félfogósat használok,
- 25 dkg vaj - az írt szeretem,
- 3 tojássárgája - ha lehet, akkor bioterméket veszek,
- 1,5 dl tej - nem "100 évig" eltarthatót szoktam választani,
- 3 dkg élesztő,
- 0,5 dl rum - vagy több.
- 8 dkg cukor - többfajta van itthon,
- kevés só, hogy az ízek kiemelődjenek.
Előző nap kell összegyúrni a hozzávalókat és hűtőben pihentetni másnapig. Azzal kezdek, hogy korábban kiveszem a tejet és a vajat a hűtőből, mert úgy könnyebb velük dolgozni. Az elkészítés a következő: a lisztet a vajjal összemorzsolom, majd a tojás sárgájával, a tejben megfuttatott élesztővel, a rumban feloldott cukorral és a pici sóval összedolgozom. A végén géppel át szoktam dolgozni. (A fel nem használt tojásfehérjéből Pavlova tortát is lehet készíteni.)
Mivel a családunkban a többség nem szereti a mákot, így mind a 4 rudat diós töltelékkel készítem el. Az alábbi adagok ezért így lesznek megadva. Aki a mákosat is ki szeretné próbálni, az mindennek a felét vegye.
Hozzávalók a töltelékhez:
- 24 dkg cukor,
- 40 dkg darált dió,
- 2 dl tej,
- 10 dkg mazsola,
- 4 evőkanál sűrű baracklekvár - mással is kipróbáltam már és jó,
- 2 narancs reszelt héja - a fehér hártya nélkül,
- 6 dkg reszelt csokoládé - most étcsokit tettem bele,
- 1 dl rum.
Mindent összekeverek, majd a felforrósított tejjel leöntöm. Átdolgozás után hűtőbe rakom - másnapig.
Következő nap négy részre osztom a tésztát. Lisztes deszkán vékony, nagyjából téglalap formát nyújtok. Többször lisztezem mindkét felét, majd a töltelék negyedét betöltöm. A rudak végét késsel megigazítom és sütőpapíros tepsibe teszem. Ha mind a négy kész van, akkor egy simára kevert tojással bekenem a tetejüket. Egy óra pihentetés után újból megkenem, majd jöhet a 180 fokra előmelegített sütő - 60 percig. Ha nagyon gyorsan barnul, akkor sütőpapírral letakarom.
Attól pedig ne félj, ha egyik-másik rúd megrepedezik. Az íz győzni fog! Egy dolgot ugyanis biztosan tudok garantálni: el fog fogyni. És kell ennél több?
Az ételnek hatalma van. Ez a hatalom inspirál, ámulatba ejt, sokkol, izgat, gyönyört okoz és megérint. Arra is képes, hogy nekem és másoknak örömet okozzon. (Anthony Bourdain)
Áldott Karácsonyt!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Limoncellós tiramisu - recept
- A nagybetűs Diótorta - recept
- A nagyié a legjobb - fánkrecept
- A megunhatatlan sajttorta - recept
- Rokonom, Pavlova - recept
(Képek forrása: saját)
Karácsonnyal kapcsolatosan inkább egy jövő évi tréninget kellene ajánlanom vagy mondjuk pszichológusként könyvet, korosztály szerinti gyermekjátékokat, esetleg a "Vegyél magadnak is ajándékot!" szlogent. Ez utóbbit azért ne hagyd ki! Most azonban arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy kezdd el a rég nem használt dolgaidat továbbadni. Szinte hallom erre az azonnali választ, hogy "Pont most, amikor annyi mindent kellene még karácsonyig elintéznem?"
És hogy jön mindez össze a karácsonnyal? Visszakérdeznék: van-e értelme a "Dunára vizet hordanod"? Ugye, hogy nincs! Az új ajándékoknak (személyeknek, élményeknek, tárgyaknak és lehetőségeknek) először helyt kell teremtened. Olyan szintűt, amelyet megérdemelnek! Előtte tehát nem kérdéses a régi "ajándékok" kézbe vétele és az azokkal való őszinte számvetés. Így tudsz az elengedésig eljutni és újból megajándékozhatóvá válni - érzelmi szinten is.
Az önbizalom egy olyan hit, erő és meggyőződés önmagunkban, amelyet részben hozhatunk otthonról, részben pedig magunknak kell azt felépítenünk. Számos ember - sajnos - nem áll rá erre az önismereti munkára, hanem egyedül mások visszajelzéseire és a külső hatásokra akar támaszkodni. 
Ha szeretnéd a szorongásaidat csökkenteni, akkor a konfrontáció számodra sem megkerülhető gyakorlat. Egyszerűen ki kell azt mondanod, ami Benned van! Az őszinteség előtt azonban magadba szükséges nézned és detektálnod, hogy pontosan mi zajlik a lelkedben. 
Miután több levelet már "letudtál", egy újabbra hívnálak: a Benned élő gyermeknek is írhatsz. Fontos levél, de ne ezzel kezdj!
