Ismered azt a helyzetet, amikor valami már régóta nyomja a lelkedet, majd egyszer csak elmondod? Nekem párszor hosszabb "inkubációs" időre volt ahhoz szükségem, hogy megtalálva magamban a bátorságot és a szeretetet, ki tudjam mindazt fejezni, ami éppen bennem volt. Számos szituációhoz persze nem kellenek évek, hanem azonnal képesek vagyunk reflektívek lenni vagy éppen tudatosan átlépünk az adott sérelmen - békén hagyjuk a másikat.
Azokból a szituációkból, amikor is "tengernyit" vártam, rengeteget tanultam. Magam sem gondoltam volna, hogy amíg nem vagyok nyílt, addig oly sok mindenre rálátni sem tudok. Sőt, visszatekintve, van olyan érzésem, mintha az érintettek életének folyását "gátoltam" volna - a magaméval együtt.
A tapasztalataim megerősítették bennem azt az ismert lélektani tényt, hogy a ki nem mondott gondolatok és érzések elfedik a mély tartalmakat. A bátorság tehát nemcsak szorongást csökkent és felszabadít, hanem mélyebb megismeréshez is vezet. Ebből pedig egy újabb axióma jön:
A szeretet előfeltétele a megismerés.
Ha tehát valakivel nem tudok őszintén beszélgetni, azaz nem vagyunk képesek kölcsönösen önmagunkat adva a gondolatainkat és az érzéseinket egymással megosztani, addig csak a rajongás, az idealizálás, a vegetálás, a kihasználás vagy az ítélkezés szavai lehetnek a helytállók. Ebből az szintén következik, ha pl. Beyoncét személyesen nem ismerem, akkor szeretni sem tudom őt, csakis a zenei munkásságát. Hasonló "félreértés" kínozza a közösségi oldalak függőit. Természetesen a kapcsolatok ápolásához a technika sokat tud adni, de "valódi" érintkezések nélkül a mobil (monitor) egyben projekciós felületté, sőt pótszerré is válhat.
Kérek, állj most meg egy pillanatra! Szeretettel megkérdeznék Tőled valamit:
Hány kölcsönös emberi kapcsolatod van?
További tisztázó kérdések:
- Ki a felelős a megtartó és tápláló emberi kötelékeidért?
- Biztos lehetsz abban, hogy a "rendetlen" társad, a mérgező anyád vagy a kevés szabadidőd okozza a szerény kapcsolati tőkédet?
- Gondoltál-e már arra, hogy a "leporosodott" társkapcsolataidat felelevenítsd?
- Milyen elvárásoknak kell azoknak megfelelniük, akik az "ajtód" közelébe merészkednek?
- Mi történne, ha a csodád elmaradna - pl. a Rád telefonálás tekintetében?
Röviden még egy fordulatomról. Azóta vagyok arra tudatosan kész, hogy a magánéletemben azonnal reagáljak az engem ért sértésre, amióta egy kereskedő becsapott. Talán ez így túl erős: elhallgatott egy részletet. Változtatni nem lett volna már mód, ámbár visszajelezhettem volna a csalódásomat. Visszanézve: gyáva voltam. Ott döntöttem el, hogy ezentúl akkor leszek nagyvonalú, ha a dolgok folyása nagyjából megegyezik az értékrendemmel.
Az őszinteség vállalása egy döntés.
A nyíltság, mint hozzáállás, természetesen a pozitív dolgokra ugyancsak vonatkozik. Nincs annál klasszabb és felemelőbb, mint amikor a szeretetem kifejezésére szintén szabaddá válok. Így emberi és egyben lelkileg felnőtt: képessé válni a kapcsolaton belüli méltányosságok és méltánytalanságok kimondására.
A szorongás egy normális emberi jelenség. Aki ezt elfogadja, máris jobban tudja kontrollálni. Azonban egy szint felett a mindennapi életet és az örömöt elveszi. Aki szeretné ezt csökkenteni, a számos lehetőség mellett egyet biztosan nem fog tudni megkerülni: az őszinte konfrontációt (szembesítést, szembeállítást).
Mielőtt "túlnyomnám" a konfrontáció jelentőségét, azt sem szeretném szó nélkül hagyni, hogy az együttműködés és a kapcsolat szem előtt tartása előrébb való, mint az igazság kiderítése vagy annak szajkózása. Ezért is utaltam korábban arra, hogy néha a bátorság - az önbizalom talaján - a dolgokon való átlépéssel, azaz a békén hagyással egyenlő.
Amíg nem válsz bátorrá a konfrontációra, legalább írd ki magadból a fájdalmaidat, vagy fess, énekelj, kertészkedj, alkoss, esetleg bokszolj. Az el nem küldött levelek gyakorlata rengeteget tudna Neked abban segíteni, hogy az érzéseidet megtaláld és a gondolataidat kézbe vehesd. Őszintén ajánlom az írást, mint önkifejezést!
Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat. (Frank Ariava Petters)
Vállad a szorongásod megszüntetésére vonatkozó munkát!
Képes vagy bátran az őszinteség mellett dönteni!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- El nem engedett exek
- Minőségi idő a családban
- A legegyszerűbb méregtelenítő eszközöd a hálaadás
- A zarándoklás pszichológiája
- El nem küldött levelek
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
Olykor mindannyian elveszítjük a lelkesedésünket. Te is, én is. Néha unjuk magunkat, sőt azt ugyancsak, ahogyan unjuk...
A mai világban szinte mindenkit izgatnak a motivációs előadók, könyvek és videók. Nem véletlenül! Személyes tanúságtételekre éppúgy szüksége van annak, aki valahova el akar jutni, mint bátorságra, információkra vagy a bukások adta edzettségre. Azt azonban ebben a blogbejegyzésben sem tudom kihagyni, hogy a mindenáronság csapda. Az élet élvezetéhez részben van csak szükség akaratra, hiszen általuk 
Szerintem a mindenáronság felismerése mellett a meghittség és a hála ugyancsak kulcs a helyes motiváció megtalálásához. 
Nem szeretném megcáfolni, hogy a nagyi fánkja volt a legjobb, mert ez egyértelmű. Szívvel-lélekkel sütötte, "hegyeket" gyártott le belőlük és szinte fulladásig tömtük magunkba. Mindig finom volt. Azokat az illatokat pedig nem lehet elfelejteni, csak hálát adni értük.
Hozzávalók - a Magyar Konyha legjobb receptjei
A dagasztás pár perce után hólyagos, lágy tésztát kell, hogy kapjunk. Azért ne legyen nagyon nyúlós, maradjon egyben. Megmondom őszintén, hogy a fánk tésztájánál nem nézem a grammokat. A tojások sárgájának a száma, a citrom stb. adott, a dagasztás közben pedig annyi tejet adok kb. fél kg liszthez, amennyivel a megfelelő állagot meg nem kapom. A végén mindig megkóstolom a tésztát. Volt, hogy pici cukorral meg kellett édesítem. A rum kihagyhatatlan és ne sajnáld! Így nem fogja sütés közben a tészta az olajat magába szívni. Dagasztás után konyharuhával letakarjuk a tálat és 60 perc alatt a duplájára kelesztjük. A várakozás percei után egy enyhén beolajozott gyúródeszkára "öntjük" ki, majd jön a szaggatás és az újabb negyedórás várakozás. A sütés három buktatóját korábban leírtam. Fontos megérteni, hogy a túlságosan forró olaj feketévé "varázsolja" a fánkot, illetve a fedőt ne felejtsük el! A végeredményt a felnőtteknek pálinkával ízesített lekvárral is kínálhatjuk.
A fel nem használt 4 tojásfehérjét egy zacskóba öntöm és lefagyasztom. Ott várják addig a sorsukat, amíg a gluténmentes 
Az üzleti pszichológia világában sok kiváló információ van jelen - többek között - a kiválasztással, a konfliktuskezeléssel, a közös és egyéni célok megfogalmazásával kapcsolatosan, de mi van a kulcsemberek megtartásával? Ki figyel azokra, akik évek óta valóban húzzák magukkal a céget? Erre a kérdésre keresem a válaszokat.
A blogbejegyzés következő pontja az elköteleződést veszi célkeresztbe. Mitől válik valaki jobban kulcsemberré, mint a másik? Mi emeli ki? Távolabbról közelítek és megint a családterápiát veszem elő. Hosszú éveken át nem egyedül vezettem a terápiákat, hanem a kolléganőmmel együtt. Ez akkor nem volt tudatos, de visszatekintve pontosan erre volt szükségünk. Így éreztünk rá a vezetés lényegére: a kiegészítés és kiegészítettség ajándékára, a bátor intervenciók lehetőségére és a közös célok menti felelősségvállalásra.
Hogyan lehet a biztonságot hosszútávon fenntartani? Nagyon széles erre a spektrum és szinte lehetetlen a felsorolás, sőt valahol értelmetlen is. Attól, hogy valaki beviheti magával a kutyáját vagy heti egy napot dolgozhat otthonról, esetleg évente egyszer közösen elmennek bulizni, még nem válnak csapattá. Az adott személy ugyanis nem megkerülhető! Pontosan tőle kell azt megkérdezni, hogy mi adna számára további inspirációt és biztonságot? Mitől érezné a későbbiekben is "magáénak" a céget? Bocsánat, de megint csak a tapasztalatom irattatja velem, hogy a válaszadás ezen a téren sem magától értetődő. Az önismeretében számos esetben támogatni kell ahhoz a kollégát, hogy megtalálhassa magában az érzéseit és a vágyait - a fizetésemelés, mint elismerés mellett. A biztonsággal kapcsolatosan tehát egy tényezőben biztos vagyok: vezetőként valamiben engednem kell a többieknek... És melyik igazgató képes erre? Az, aki önmagának is tud engedni! 
Egy jól működő szervezeti kultúrával rendelkező cégben a kulcsemberek megélik a támogatást, az elfogadást, az elismerést és szabadon, retorziók nélkül kifejezhetik a véleményüket - kulturált módon. Ha egy vezető rendszeresen és tudatosan pozitív visszajelzést ad, örül a csapatmunkának, illetve támogatja a kezdeményezőkészséget, úgy mindezekkel az elköteleződés újabb és újabb szintjeit nyitja meg. Igaz ez akkor is, ha tisztán látható, hogy pl. a pesszimizmus, amit annak idején egyesek az anyatejjel szívtak magukba, még beleférhet egy kulcsember jellemzői közé. Számukra azonban azt az ideális feladatot és kihívást kell megtalálni, amiben jól tudnak teljesíteni. 
2. Ha valaki hozzám jön, akkor a saját példámból okulva megkérdezem, hogy mit nem mert annak idején szóvá tenni vagy megcselekedni, azaz mit mulasztott? Be kell azt ismernem, ha az igaz volt, hogy sokszor nem akartam a jeleket tudomásul venni, dolgok árát "megfizetni", illetve nem volt bátorságom bizonyos témákra rákérdezni (időben tisztázó beszélgetést kezdeményezni). Jöjjön erre egy példa: „Szeretsz Te egyáltalán engem?”
10. Hiszek-e abban, hogy a megpróbáltatás nem velem, hanem értem történt?
A nagy érzéseknek nagy az áruk. Erre a saját kínomból jöttem rá. Később láttam be azt is, hogy az Élet gyakorta különös módon tanít meg minket együttérzőbbé és egyben határozottabbá válni, sőt a megélt fájdalmon keresztül a felnőtt férfi/női szerepben megerősíteni. 
A könyvajánlót messzebbről kezdeném. Pár éve Svédországban, az utcákat járva döbbenten álltam meg a könyvesboltok kirakatainál. Gyakorlatilag a mindfulness-szel, a tudatos jelenlét pszichológiájával kapcsolatos kiadványok olyan mértékben voltak elérhetőek, amire gondolni sem mertem volna. Nemsokkal később Dániában ugyanezt tapasztaltam. "Északon" ért meg bennem az a gondolat, hogy ezzel a szemlélettel közelebbről meg kell, hogy ismerkedjek.
Egyáltalán nem könnyű összeszednem, hogy mit jelent nekem a mindfulness szemlélet, mert annyira a véremmé vált. Először is, ami az eszembe jut, hogy innen tanultam meg: tudatosan kereshetem a mindennapjaimban a megelégedettséget. Ez nekem új volt és igenis látom, hogy az (ön)szeretet pici dolgokon múlik. Következő ajándéka az volt a számomra, hogy megtanultam a fájó testrészeimhez odafordulni. Ha valahol "nyilallást" érzek a szervezetemben, akkor a tréningen elsajátított és a könyvben leírt módon, a képzelőerőm segítségével a sajgó területen keresztül "lélegzem" - szívom be, majd fújom ki a levegőt. (Ez így talán bizarr, de pici nyitottsággal működik. Ezen a módon sokszor csökkent már a fájdalmam.) Amit kaptam még, hogy figyeljek jobban oda a rágásomra. Az ételmeditáció gyakorlatilag azt jelenti, hogy nemcsak nyeldesi az ember az ételt, hanem nyugodt környezetben alaposan rág, miközben figyeli és "élvezi" az ízeket. Mind a könyv, mind a tréning nálam a meditáció mindennapokba való beillesztését ugyancsak elősegítette.