Amikor sütök egy tortát, akkor általában készítek mellé még egy gyors édességet. Most húsvétkor ugyanígy jártam el. Ekkor szembesültem azzal, hogy a blogon nincs rajta a panna cotta receptje, pedig milyen egyszerű és finom.
Azt lehet erről a desszertről írni, hogy körülbelül annyira szimpla megalkotni, mint egy vajas kenyeret megkenni. Szinte semmi sem kell hozzá, persze a jókedv és az adás szándéka nem mellőzhető. Azért az egy éjszakán át, hűtőben való pihentetés ajánlott.
A panna cottát úgy szoktam készíteni, hogy a kuktának maradjon egy "titkos" plusz adag a hűtőben. Minden szentnek maga felé hajlik a keze - főleg, ha édességről van szó.
A krém kevés tej, sok tejszín, vanília, cukor és zselatin alapú, amelyre valamilyen feltét/öntet kerül. Érdemes pohárban vagy kisebb csatos üvegben tálalni. Lehet a tetejére tenni bogyós gyümölcsöket, narancsfilét, karamellöntetet, szeletelt mandulát, csokoládéforgácsot, mentalevelet - akár több rétegben. Ha azonban valaki kifordítva (tálalás előtt pohárból kiöntve) szeretné tálalni, akkor a tálakba az előbb felsorolt feltétek/öntetek közül a kiválasztottat tegye alulra, majd arra kanalázza rá a tejszínes krémet. Így az alapos kihűtés után könnyedén kifordítható (éles késsel picit oldalt körbevágva), majd tányéron szervírozható a finomság.
A panna cotta alapverziója 1 dl zsíros tejből, 6 dl 30%-os habtejszínből, 4 lapzselatinból, 10 dkg cukorból és egy 1 rúd vaníliából áll. Ízlés szerint bármit adhatunk még hozzá pl. likőrt, fahéjat, szegfűszeget, rózsaborsot, csokoládét, kókuszreszeléket vagy éppen egy kevés kávét.
A saját receptem illeszkedik a klasszikus verzióhoz. Továbbra is azt gondolom, hogy meg kell kóstolni és nem mereven a leírtakat alkalmazni. Pluszban mindig teszek hozzá rumot és citromlevet. Mivel egyszerre nagyobb mennyiséget készítek, így az arányokat nagyjából megtartva mindenből többet veszek.
Hozzávalók 6 személyre a következők:
- 9 dl habtejszín,
- 1,5-2 dl zsíros tej,
- 1-1,5 tasak lapzselatin (Dr. Oetker-t használom évek óta)
- 1 bourbon vanília rúd vagy kivonat,
- 0,5 dl rum,
- fél citrom leve,
- 15 dkg cukor (vagy 2 evőkanál Dia-Wellness cukorhelyettesítő),
- pici só.
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Krém elkészítése:
1. Egy tálba fél liter hideg vizet öntök. A lapzselatinokat darabonként - egyesével - belenyomkodom a vízbe, majd otthagyom őket.
2. A többi hozzávalót sorjában beleöntöm egy közepes méretű, lehetőleg vastag aljú fazékba. Közepes lángon elkezdem főzni a krémet, majd forralás után rögtön leveszem a tűzről. Érdemes ezután pl. mosogatni vagy a konyhát rendezgetni, mert bizony várni kell a következő lépésig.
3. Pár perc türelem után után két kézzel kiemeljük a lapzselatinokat a vízből, kicsit kinyomkodjuk őket, majd a még meleg, de már nem forró krémbe beletesszük azokat. Határozott mozdulatokkal egy perc alatt simára keverjük.
4. Formába öntjük a krémet. Egy éjszakára a hűtőbe kerülnek, majd másnap jöhet a "pusztítás".
Gyümölcsöntet:
- 50 dkg fagyasztott vagy friss gyümölcs - bogyósokat ajánlom,
- méz - ízlés szerint,
- opcionálisan: kevés bor, rum, likőr, chili, fahéj vagy szegfűszeg adható hozzá.
1. A megmosott gyümölcsöket egy fazékba öntöm, ha kell villával kicsit "szépítek" rajtuk, majd 4-5 percig összefőzöm őket. Szoktam valamit még pluszban beletenni - ha van bontott bor, akkor azt. Amikor vége a főzésnek, akkor adom hozzá a mézet - ízlés szerint -, és így hagyom kihűlni.
2. Az öntetet lehet a poharak aljára vagy majd a kihűlt krém tetejére tenni. Szinte mindig ez utóbbit választom, és így az öntetet másnap, a fogyasztás napján készítem el.
Most először készítettem el a karamellás változatot. A fotó nagyon jól sikerült és az öntet íze is finom lett, de az állagával még nem vagyok megelégedve, így a receptet nem közlöm. Általában több próbálkozás után jön össze. A kísérletezés egyébként nagyon klassz folyamat. Idén a Rákóczi túrós muffint harmadjára készítettem el, mire minden porcikájában közlésre alkalmasnak éreztem a receptet.
Most először a krémhez egyébként nem nádcukrot használtan, hanem a Dia-Wellness cukorhelyettesítőjét. Őszintén semmi különbséget nem észleltem az elmúlt 10 év tapasztalatához képest.
Remélem kedvet adtam a panna cotta elkészítéséhez! Ha gondolod, közben az egyik podcastomat meg is hallgathatod.
Jó munkát!
Dr. Domján Mihály
https://drdomjan.blog.huhttps://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Diós bejgli forever - recept
- Rákóczi túrós muffin - recept
- A nagybetűs Diótorta - recept
- A közös főzés falakat bont le - 'Gasztronómia és pszichológia' előadásunk Mautner Zsófival
- Rokonom, Pavlova - gluténmentes recept
(Képek forrás: saját)
Húsvét előtt szerettem volna még egy blogbejegyzést írni. Kerestem a témát, majd az talált meg az egyik kedves kliensemen keresztül. Ekkor döntöttem el, hogy egy olyan kérdéskört veszek elő, amelyet inkább elméleti, mintsem tapasztalati oldalról szoktak megközelíteni.
Hogyan állhatok ahhoz, ha a másik ember az életemben rengeteg fájdalmat okoz? 
Zárásként jöjjön egy kérdés Joyce Meyertől:
Szeretnék most pár felnőtteknek való sorozatot ajánlani az HBO GO és a NETFLIX kínálatából. Időnként kifejezetten jól esik egy profin felépített és kivitelezett szériában "feloldódni". Hasonlóan más tevékenységekhez, mint például a kertészkedés, az olvasás, a közös sütés-főzés, a társasjátékozás, a "világmegváltó" borozós beszélgetések vagy a biciklizés, mind-mind segíthetik a kikapcsolódást. Sőt, egy kicsit tovább is megyek, hiszen önismereti és aktuális társadalmi kérdéseket szintén fel tudnak vetni.
A hit számos csatornájával bírunk mindannyian. Hiszek például abban, ha a postán megköszönöm az ott dolgozó munkáját és a jelen helyzetben jó egészséget kívánok neki, akkor lehet, hogy ez erőt ad a számára. Hiszek abban, ha odafigyelek a családomra, ahogyan a virágjaimra, akkor jobban tudom az igényeiket észrevenni és így örömtelibbek, illetve élettelibbek lesznek. Abban ugyancsak hiszek, hogy fontos az ellenségemnek jót kívánnom, mert nem egyedül birtoklom az igazságokat, hanem általában a dolgok árnyaltak és több szemponttal bírnak. Hiszek abban is, hogy az emberi kapcsolatok hordozzák a legerősebb megtartó erőket. Olykor ezért helyezem a fáradtságom elé egy finom étel elkészítését és megosztását. Abban szintén hiszek, hogy az otthonom harmóniája és rendje újra tudja a lelkemet tölteni, ahogyan a vasárnapi szentmise. Írás közben eszembe jutnak a karácsonyi fényekben, egy gyermek mosolyában, a különleges utazási élményekben (pl. két éve Izlandon), a művészetek fenséges pillanataiban, egy érintésben, a tudományban és még oly sok erőforrásban való bizonyosságom... 
És mi van akkor, ha a nehézségek közepette megingott az Istenbe vetett hitem?
Tisztában vagyok azzal, hogy az istenhit egy ajándék, amely sokkal inkább szolgálatra kötelez, mintsem felsőbbrendűségre. Aki megkapta ezt az ajándékot, kötelessége megosztani. Ebben az a különleges, hogy nem számít az ember "milyensége" (hiánya, bűnössége vagy éretlensége). Ez azt jelenti, hogy a hit ajándékát nem az ember adja oda a másiknak, hanem azt az Isten készíti elő a szívekben és végzi be. Persze a kenet jobban működik akkor, ha az illető otthon ugyanazt éli, mint amiről másoknak beszél, de Isten sokkal szuverénebb és kreatívabb, mint azt egyesek tanítják. 
Vigyázz magadra és a Rád bízottakra! 
Minden rosszban van valamilyen jó - tartja a mondás. Ez most erre a süteményre igaz, mert éppen Szegedre tartottam egy szakorvoshoz, amikor is megálltam egy kávéra. Bár nem szokásom recepteket csak úgy nézegetni, az inkább otthoni „lazítás”, de ekkor volt bennem egy pozitív várakozás a vizsgálattal kapcsolatosan. Azt éreztem, hogy a doktornő segíteni fog, ami később igaz lett. Nos, a kávézás közben – a nagy nyitottságomban – "véletlenül" elém jött ez a Rákóczi túrós nyalánkság, amely ráadásul úgy néz ki, mint egy minitorta. Őszintén szólva a muffinok nem a kedvenceim, sőt nagyon nem azok, de szerencsére itt most csak a formát jelöli a kifejezés, nem pedig a beltartalmat.
Túrós töltelék:
A tojáshab felverésének a kísérletezésével még nem végeztem. Csináltam egyszer sima módon - az "alkatrészek" összedolgozásával és kétszer úgy, hogy először az ide szánt cukor kétharmadát pici vízzel sziruppá főztem (nem szabad nagyon kavargatni), majd belefolyattam a már verődő habba. Nagy különbséget nem vettem észre. A fotókon szereplő édesség habját sziruppal gazdagítottam.
Ugyanazon a napon egyszerre két ismerősöm ajánlotta Az élet maga című romantikus drámát. Az HBO GO-n találtam meg a 2018-as filmet.