Dr. Domján Mihály pszichológus blogja - @dr.domjan

Mind&Spirit blog

Mind&Spirit blog

Mire jók a családi sztorik? Hogyan gazdagítanak?

2020. január 27. - Dr. Domján Mihály

the-text-of-the-4095909_1920.jpgGyermekként abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az anyai nagymamám és az egyik húga rengeteget foglalkozott velem, velünk. Így visszagondolva nem is tudom, honnan jött náluk a sztorizás "gyakorlata", de szerencsémre számtalan történetet osztottak meg a családjukról. Pontos ismereteket kaptam például a második világháború előtti időszakról. Nagy földjeik voltak és jól működő gazdaságuk. Meséltek arról, hogy milyen terveiket törte ketté a hadviselés, hogyan ment akkor az ismerkedés, miért volt Ici - nagymamám húga - a vörös haja miatt különleges, kiről nevezték el a Bugacra vezető első aszfaltutat, a katonák hol ásták el az aknákat, hogyan "vadászott" nagymamám öccse lőfegyver nélkül a front után (pálinkába áztatott kukoricával fácánozott). Most, ahogyan visszagondolok, nem tudnám hirtelenjében megszámolni, mennyi apró részeletet ismerhettem meg általuk. Az is igaz, hogy ez engem érdekelt és sokat kérdeztem. Megannyi elbeszélést hallottam tehát a szerelmekről, a halálról, a Rákosi éráról, a nélkülözésekről, az összetört vágyakról, a hajdani bálokról és persze egymás támogatásáról.

camera-514992_1920.jpgSohasem fogom elfelejteni, amikor körülbelül 15-20 évvel ezelőtt Icivel elmentük a Constantinum Intézmény főépületébe. Anno odajártak kislányként iskolába. A belépés varázslat volt mindkettőnk számára. Neki, nyolcvan pár évesen időutazásként szolgált az ott töltött pár pillanat, nekem pedig harminc körül egyfajta rácsodálkozást adott arra, amiről gyermekként oly sok csodálatos sztorit hallottam. Úgy kerültünk egyébként oda, hogy akkor kértek fel engem egy OKJ képzéshez tanárnak, ami helyileg a Constantinumban volt. Mivel egyébként is hetente, kéthetente elvittem Icit bevásárolni, így egyszer megtoldva a "kört", az iskola felé kanyarodtunk. Ez idő tájt beszámoltam ugyanis neki arról, hogy ott tanítok pszichológiát. Igen, pont abban az épületben, amelyről annyi történetet hallottam gyermekként. Magam sem tudom, hogy az iskola mai vezetése ismeri-e, hogy volt például saját szőlőültetvénye a sulinak, valamint méhészete, sőt tanítottak varrni, főzni és persze imádkozni. Volt ott egy Invioláta nevű nővér is, akit Ici nagyon szeretett, és hát a sztorikon keresztül valahol az én életem része is lett - látatlanul. Most, írva a sorokat, hálás vagyok Istennek, hogy akkor közösen "belesekedhettünk" az intézménybe. Örökre megmegmarad bennem ez az izgalmas és egyben meghitt pillanat!

Visszagondolva, jelen helyzetben esik le, hogy általánosságban a családi történeteket csak egy szintig tárták fel előttem. Tudom például, hogy a front alatt anyám nővére véresre fésülte ki a nagymamám fejbőrét, aki azért nem merte a gyermeket leállítani, nehogy az oroszok meghallják a dacos csemete sírását és lelőjék őket. Arról viszont nem meséltek, hogy mit élt meg a dédapám, amikor elvették mindenüket. Sok fájdalmas eseményt megosztottak velem, de csak egy határig. Így azonban megmaradt a kíváncsiságom. Összességében nagyon szerettem hallani a múlt zegzugos cselekményeit, akár százszor ismételve is. Soha nem tudtam megunni. Azt hiszem, hogy talán nekik köszönhető, hogy írok. A képzelőerőm, mint "izomzat" így igen hamar fejlődésnek indult...

És akkor ugorjunk egy nagyot!  

A bejegyzés kérdéseire szeretnék először válaszolni:

Aki a származási családjáról több történetet ismer, felnőttként könnyebben meg tud az élet nehézségeivel küzdeni.

photo-album-3617193_1920.jpgA családterápia régóta ismert ajándéka ez a felismerés. A mindennapi gyakorlat valóban azt igazolja, hogy hasznos a genogram - családtérkép - felvétele. Azáltal, hogy a családtagok belső viszonyai, kapcsolatai, erőforrásai és főbb tulajdonságai bemutatásra kerülnek, könnyedebben megérthetővé válnak azok a dinamikák, amelyek a jelenben például szorongást vagy elakadást okoznak. Pozitív értelemben pedig azt adja a családfa felvétele, hogy nem vagyok egyedül. Hasonlítok valakire, közel kerülök a történelemhez, új nézőpontból szemlélhetek egy házat/települést, ugyanakkor beláthatom, hogy állnak mögöttem tanulságok és életigenlések. Ezekre a bizonyítékok a mi saját létünk! Az ismétlődő negatív sémákat és dilemmákat, ahogyan a családi titkokat sem érdemes letagadni - talán ezek a legizgalmasabb "felfedezések".  

Mi történik akkor, ha nem vagyok nyitott az őseim megismerésére?

Spekulálni fogok. Akaratlanul hozzákezdek mítoszok - "fantomok" - gyártásához.

Valamiféle belső képet mindenki alkot a családjuk múltjával kapcsolatosan. Nem mindegy, hogy ennek van-e valóságalapja, mert attól változik meg igazán az életszemléletünk.

pixabay_szulok4.jpgHa azt választom, hogy a még élő rokonokat felhívom, kérdezősködöm tőlük, mi több a kapcsolatomat "leporolom" velük, akkor a megismerést a megértés és az (ön)elfogadás fogja követni

Családterápiás képzésen feladat volt a saját genogramom felvétele. Különleges információkat nyertem általa. Nem volt könnyű hozzáfognom, mert eleinte kínosnak tartottam a rokonok "zaklatását". Később azután számos felismeréssel lettem gazdagabb. Mindkét ágon például eszméletlen veszteségekkel zárult a második világháború, de megláttam az alkalmazkodás és a megküzdés sikeres példáit is. Nem szeretném a család szennyesét kiterigetni, de az egyik szinten volt itt minden - öt-hat generációval ezelőtt.

A családfakutatás fájdalmas felismeréseket és csalódásokat is hozhat elő, de mindennel együtt egy pozitív identitáskeresésnek tekinthető.

A genogram mellett a családi fényképek - fotóalbumok - szintén kiválóan alkalmasak arra, hogy emlékezzünk.

 

old-letter-3054262_1920.jpgSokaknak - sajnos - nem kell a családi sztorizós feladattal kapcsolatosan messzire menniük, hiszen az édesanyjukkal vagy az édesapjukkal sem beszélgettek még soha egy jót. Talán itt lenne érdemes az "építkezést" elkezdeni, persze csak akkor, ha van rá kölcsönös nyitottság és lehetőség. 

Önmagunk elfogadásában a családunk megismerése és elfogadása rengeteget tud adni. Ebben nemcsak a családfa felvétele, a régi fényképek kézbe vétele segíthet, hanem a nyughelyek és a családilag fontos házak/települések felkeresése, sőt az imádkozás is. Amíg pedig van rá módunk, sztorizzunk - akár egy közös főzés vagy kertészkedés során. Tegyük szokásunkká a megosztást!

A családod sorsa tovább él, benned is!

Bátorság! És köszönöm, ha valahogyan támogatod a blogomat és a podcastok készítését.

 

Dr. Domján Mihály

misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

A témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

 

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Fotók forrása: saját és pixabay.com)

Életigenlés

#donorcsaládok

colorful2.jpgDecemberben tartottuk a donorcsaládok hatodik találkozóját Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Ezen az alkalmon új tagként köszönthettük sorainkban Margót, aki sok "kinccsel" gazdagított bennünket. Hálás vagyok az őszinteségéért és a jelenlétéért! A mostani sorokat a beleegyezésével írom. Hiszem, hogy így többen erőt és inspirációt fognak az életigenlő példájából meríteni.

A hölgy úgy került közénk, hogy a férje anno szervdonor (szervadományozó) lett. Városunkban van az ismert szervdonoroknak állított emlékmű, amelyről az országos média is beszámolt. Margó az egyik sajtómegjelenésen keresztül szerzett tudomást erről, illetve később, az ismertségi kapcsolatai révén a csoportunkról.

sakura-1079389_1920.jpgMi történt a családjukkal? A hölgy elmesélte, hogy korábban a házastársa tüdőbeteg volt és számos kezelésen esett át. Akkoriban felmerült - az orvosi beavatkozások közepette - az esetleges szervdonáció lehetősége. Azonban az élet úgy adta, hogy később a férje lett az. Visszatekintve, Margó a lelki fájdalmai ellenére őszintén tudott a szervdonációra igent mondani - a férje agyhalálának bejelentése után -, hiszen régebben a "másik" oldalon is álltak már. Elmondása szerint megnyugvással tölti most el az a tudat, hogy "segítettünk másokon". Életének jelenlegi erőforrásként a mozgássérült fia ápolása szerepel.

A férje elhunyta előtt több évvel, a fiatalember 20 évesen baleset következtében kómába került. Édesanyja naponta járt fel hozzá a kórházba Budapestre (110km oda, majd vissza), és tanulta meg idővel az ápolását. Több, mint hét hónap elteltével Margó engedéllyel hazahozta a fiát - kómásan. Hitt abban, hogy az elsajátított ismeretekkel a reménytelen helyzetben levő gyermekének így tudja a legtöbbet megadni. Hite beigazolódott.

gyertya_pixabay.jpgHárom hét elteltével a fiú elkezdett apránként kommunikálni és másfél hónap elteltével a beszéde helyre állt. A hölgy elmondta, hogy jelenleg az otthonukban a gyermekét segíti mindenben, illetve támogatja abban, hogy közösségbe eljárhasson. Aktívan részt vesz olyan programok szervezésében is, amely a fiához hasonló helyzetben levő embereknek kikapcsolódást és feltöltődést tud adni. Gyermekével vannak terveik, sőt tesznek értük. Számomra talán a leginspirálóbb, hogy a lehetőségeik mentén szeretnek utazni és örömmel meg tudják ezt élni. 

Köszönöm Margónak, hogy a történetét leírhattam, a csoportunk többi tagjának pedig a szeretetet és a bizalmat!

 

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger. (Kalkuttai Szent Teréz)

donorcsaladok.jpgA szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan emailben - dr.domjan@freemail.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Van remény!

 

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

További motivációs gondolatok:

https://www.instagram.com/dr.domjan

 

A témához kapcsolódó összes blogbejegyzés itt található.

Ajánló:

 

Szervdonorok emlékműve:

Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Molnár Béla utca

Ravatalozó

 (Képek forrása saját és pixabay.com) 

 

 

 

 

 

Év végi hálaadás Istennek

bible-1948778_1920.jpg1998-ban ismertem meg egy szerencsés "véletlenen" keresztül Regina Collins nővért. Az apáca Angliából érkezett Magyarországra és hozott létre egy katolikus lelkigyakorlatos központot Törökbálinton. Sok éven keresztül jártam hozzá.

A mostani blogbejegyzésbe annak a háromnapos kurzusának az anyagát sűrítettem bele, amelyet mindig december legvégén, a két ünnep között tartott nekünk. Regina nővér számtalan életre szóló tantással gazdagított, de amit aktuálisan közreadok, az a "kedvencem". Bár nem járok már az Isteni Szeretet Közösségbe, de az alábbi "gyakorlatot" még egyik évben sem hagytam ki. Töretlenül várom ezt az időszakot!

Amire Neked is szükséged lesz, ha végig akarsz a lépéseken menni, egy olyan érett személyiségű lelki testvért találni, akivel őszintén és biztonságban tudsz együtt lenni, sőt imádkozni. A blogbejegyzés kedvéért az alábbi "verzió" a nővér egyéb tanításait is tartalmazza, illetve a személyes tapasztalataim ugyancsak szerepelnek benne.

A leírottaknak mind a továbbgondolása, mind a megosztása szabadon megtehető. 

 

candles-2903063_1920.jpg1. Bűnbánat és hálaadás az elmúlt évért - egyéni szinten.

Számos könnyen elérhető tanítás kering erről a neten, így nem szeretnék a részletekben elveszni. A lényeg, hogy érdemes átgondolni, hogy például az elfogadás, a megbocsátás, a türelem, a kedvesség, az önszeretet, a nemet mondás, a határok meghúzása, a tisztelet, az imaélet és a cselekvő szeretet területén mit tudtam az adott évben megtenni, és mely területeken követtem el bűnöket. 

A "gyakorlat" különlegessége, hogy mind a jó dolgokért való hálaadás, mind a bűnök megbánása a másik ember előtt nyíltan történik. Ha közösségben végeznétek el, akkor ehhez kettesével alkossatok párt.

A hálaadást, ahogyan a bűnbánatot a következőképpen szintén meg lehet közelíteni: melyek azok az életterületek, amelyekben Isten tudott működni és melyek azok, amelyeknél gyógyulásra van még szükségem. Érdemes a bűnök felsorolásakor az önvádlást elkerülni és a tényszerűségnél maradni. Amit kell, azt tehát megbánjunk, amiért pedig lehet, köszönetet mondunk. 

Ez a lépés szimplán úgy is értelmezhető, hogy Isten kezébe helyezzük a személyes óévünket.

A múltról annyit, hogy azzal a Gondviselőnknek ugyanúgy célja van, mint a jelenünkkel és a jövőnkkel.

Fájdalmainknak, keresztjeinknek és az örömeinknek az igazi helye Isten kezében van.

Nem egyszeri aktus az önátadás - önmagunk rábízása Istenre -, hanem ez egy életünk végéig tartó gyakorlat és folyamat. Soha nincs késő elkezdeni!

 

people-2590551_1920.jpg2. Bűnbánat és hálaadás az elmúlt évért - családi szinten.

Bár tudom, hogy sok olvasómnak ez most új lehet, de attól bátorkodom a gondolatot "kibontani". Hiszek ugyanis abban, hogy nemcsak a személyes bűneinket vallhatjuk meg Istennek, hanem a családunk által elkövetetteket is. Itt most nem a másik háta mögötti vádlásra, kritizálásra vagy becsmérlésre gondolok, és nem is a másik felelősségének az átvételére, hanem arra, hogy bizonyos tényeket Isten elé hozhatunk és ítélkezés nélkül, megbánva azokat, az irgalmára bízhatjuk. Mindezek mellett a családunk által megélt és létrehozott számos jó dologokért pedig hálát adhatunk, azaz köszönetet mondhatunk. Miért tennénk így? Mert "minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van" (Jak 1,17).

Ezt a lépést úgyis értelmezhetjük, hogy Isten kezébe helyezzük a családunk óévét.

 

praying-2179326_1920.jpg3. Bűnbánat és hálaadás az országunkért.

Itt megint semmilyen vádló, káromló vagy esetleg politikai "felhangra" nem kell gondolni, hanem a saját nézőpontunkból pár dolgot az Isten elé hozhatunk. Igenis van mit megbánni, illetve megköszönni!

Másképpen megfogalmazva: Isten kezébe helyezzük az országunk óévét.

 

Miután az ember elkezdi Istenre a múltját rábízni, idővel a jövőjével kapcsolatosan új dolgokra fog nyitottá válni. 

Megjegyzés. Bizonyos helyzetekben a múlt megértésében és erőforrássá alakításában a pszichológia ajándéka tudja azt az emberi szintet felépíteni, amelyre képes majd a természetfeletti ráépülni. A lelki felnövekedéshez nem csupán imádságra van szükség, hanem konkrét segítségre.

  

pixabay_kereszt.jpg4. Vegyünk elő egy-egy papírt, majd egyénileg írunk egy listát a jövő évünkkel kapcsolatos vágyainkról és terveinkről.

Több pontban összeírhatjuk, hogy miben vágyunk előrelépni, mit szeretnénk kipróbálni, elérni, megélni vagy akár lezárni. Mindenkit bátorítok arra, hogy engedje szabadon a fantáziáját és lépjen túl a komfortzónáján! Amennyiben lehetséges, legalább 6-8 reményteli gondolat szerepeljen a papíron.

 

5. Egyesével beszélgessük át a leírtakat.

Van egy ige, amelyet sokáig csak ismertem, de a lényegét nem láttam: "Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól." (Mt 18,19) Amit aláhúznék a következő: "ha egyetértenek". Tulajdonképpen ez egy olyan egyetemes igazság, amelyet az Erőszakmentes Kommunikáció szintén hangsúlyoz. Nem mindegy ugyanis, hogy valamiről beszéltünk vagy valamiben egyetértettünk. Hatalmas a különbség! Ha megértjük ennek a lényegét, akkor a kapcsolataink meg fognak az új hozzáállásunk miatt változni.

A listák pontjaival kapcsolatosan érdemes lehet tehát egyetértésre jutnunk. Ez akár módosításokat is jelenthet vagy éppen bátorítást. Engedjük szabadjára a vágyainkat és biztassuk arra a másikat, hogy merjen "vagány" lenni vagy éppen reális. 

 

hope-3446135_1920.jpg6. Imádkozzunk egymás vágyaiért, terveiért, az új évért, és hogy legyen kitartásunk a magunk részét a dolgokba beletenni.

Az előbbiekben átbeszélgetett listát vigyük pontonként az Isten elé. Mivel úgyis az imádság legvége az, hogy "legyen meg a Te akaratod", így ne feszélyezzenek a kérések! Bízd rá, bízzátok rá Istenre a vágyaitokat, bármilyen "vadak" is legyenek! 

Ehhez a ponthoz az jutott még az eszembe, hogy amíg nem bocsátunk meg az embereknek, addig önmagunknak van gyógyulásra szüksége: "...előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza..." (Mt 5,23-24) 

A másik fontos "tükör" pedig abba belenézni, hogy a származási családunkból hozunk-e szeretet, "mennyit", és mit teszünk azért, hogy a szeretetünk a felnőtt életünkben növekedjen. Ennek három egyszerű csatornája van: a szeretet-cselekedetek - mind mások, mind önmagunk irányába -, a rendszeres imádkozás és az igei megvallások.

 

Szeretetre születtünk és ez kell, hogy az igazi vágyunkká váljon, amely bizony létezhetetlen vargabetűk megélése nélkül. Azokból lehet tanulni, általuk dönteni és választani.

A szeretet mindig egy választás.

pixabay_pezsgo2_1.jpgEhhez az úthoz kívánok megtartó és biztonságos emberi kapcsolatokat, valamint sok-sok örömöt, erőt, kitartást, plusz bátorságot! 

A kegyelem Istene legyen Veled az Új Évben!

 

misi4.jpgDr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

 

Ha értelemét látod annak, amit közvetítek, köszönöm, hogy továbbítod! 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

A témához kapcsolódóan ajánlom szeretettel az alábbi linket:

https://yearcompass.com/hu/ - "Egy füzet, amely segít lezárni az éved, és megtervezni a következőt."

 

(Képek forrása: saját és pixabay.com) 

Te alakítod a karácsonyodat!

christmas-dinner-3874367_1920.jpgEl tudod-e olyannak fogadni a karácsonyodat, mint amilyen? "Tehetnék-e egyáltalán mást?" - csattanhatsz fel jogosan a kérdésre. Igen! Lehet helyzetekkel alkudoznod, azokat leértékelned, túltolnod, tagadnod vagy az ünnepet örömmel elfogadnod és élvezned.

Ha azt érzed, hogy a "karácsony egy jó dolog", akkor tudsz érte tenni. Képes vagy úgy alakítani, hogy az még jobban a magadé és a magatoké legyen. Ha viszont számos negatív színezet tarkítja a terepet, akkor egy akadálypályának láthatod az ünnepet.

Érdemes ilyenkor nem beleragadnod a fájdalomba, a haragba vagy a múlt keserűségébe, hanem egyenesen a szituáció "szemébe nézhetsz." Egyszerűen teret adhatsz annak, ami van. Az "oroszlánt" így tudod megszelídíteni:

"Most ez szitu, ezzel "vagyok együtt", illetve ebből hozok ki valamilyen jót!"

Az elfogadás a jelen pillanat "megengedését" is jelenti, azaz egyfajta beleegyezést. Ez adja meg az erőt az új döntésekhez és a változtatásokhoz.

Miért lehet aktuális erről írnom? Mert a karácsony egy olyan időszaka az évnek, amely számos elvárást és megfelelést rejt - a sok-sok öröm mellett. Az ajándékok, a fények és a készülődés között azonban elő szokott jönni a valóság is. Az a pillanat, amikor az ember szembesül azzal, ami van. Leginkább pedig azzal, ami hiányzik az ünnepből és az magából az életéből...

Összességében azt gondolom, hogy a karácsony annak a hozadéka, ahogyan az ember egész évben élt.

lichterkette-3834926_1920.jpgÚgy is fogalmazhattam volna, hogy azt a megelégedettséget, harmóniát vagy éppen frusztrációt kapom vissza, ami korábban a mindennapjaimat jellemezte. Mitől lenne másként? Természetesen változni, változtatni, pici lépéseket megtenni: minden időszakban lehetséges!

Te alakítod a karácsonyodat!

Mások jólétéért a legnehezebb helyzetemben is tehetek. Áldássá akárhogyan válhatok! Mellette pedig elfogadhatom azt, ahol tartok. Vagy akár kereshetek szövetségeseket és támogatókat. Sőt, hozhatok bátor döntéseket, azokért pedig vállalhatom a felelősséget...

Kazinczy Ferenc: A nagy titok

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

Karácsony előtt, a Pécsen tartott előadásom után kaptam egy szép üdvözlőlapot, rajta egy idézettel: "Jót s jól!" Megfogott Kazinczy tömör bölcsessége és a hallgatóság kedvessége. Ezt kívánom mindannyiunknak karácsonyra és az Új Évre! 

Jót s jól!

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 

misi4.jpghttps://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

https://drdomjan.hu

 

Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcastek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

trim-4116131_1920.jpg 

 (Képek forrása: saját és pixabay.com)

 

Az oké, hogy adsz, de tudsz elfogadni is?

insta30_1.jpgA minap felajánlottam a segítségemet az egyik ismerősnek, aki nem kért sem belőlem, sem a támogatásomból. Normál helyzetben könnyedén el tudom azt fogadni, ha valahol nincs dolgom. Hiszen, ha a másikat tisztelem, akkor békén hagyom, illetve minden felnőtt maga felel a döntéseiért. Ekkor viszont fájt a fejem és ki voltam merülve. Egyensúlyomat - lelki és fizikai értelemben is - részben elveszítve került sor az ominózus beszélgetésre, így az el nem fogadásomat szintén tehernek éltem meg. Hálás vagyok azonban az egyik kedves kolléganőmnek és egyben női barátomnak, aki egy-két mondattal a helyemre tett. Ennek a diszkurzusnak a továbbcsengése tisztázta le és egyben oldotta fel bennem a feszültséget.

A lényeget a következőképpen tudom megfogalmazni:

Aki hosszabb távon nem engedi, hogy megajándékozhassam, azt el kell engednem. 

cinnamon-stars-2991174_1920.jpgMivel nyakunkon az Advent, így szerintem újból aktuális pár kérdésen elgondolkozni:

  • Keresem-e a lehetőséget, illetve fókuszálok-e arra, hogy örömet okozzak másoknak?
  • Tudatosan milyen "megengedésekkel" szeretem magamat?
  • Milyen szinten vagyok a többiek által megajándékozható?

A válaszokat egy baráti forralt borozás mellett könnyedén meg lehet találni, sőt onnan bármilyen irányba elkalandozni. Két évvel korábban már írtam egy hasonló bejegyzést, azt is fel tudjátok használni, ha gondoljátok: Te vagy a karácsonyi ajándék.

Pár szempontot azért közre szeretnék adni, különösebb magyarázat nélkül:

Akinek többedjére sem sikerül adnom, azzal nem fogok tudni hosszútávon közösséget teremteni.

Aki nem ad számomra olyan dolgot, ami által szabadabbnak, könnyedebbnek vagy örömtelibbnek érezném magam, az a személy gyengít.

Amíg nem vagyok képes jó dolgokat megengedni magamnak, addig mások irányából sem leszek megajándékozható.

A szeretet és az ajándékozás alatt - a hozott családi mintáink miatt - mást és mást értünk. Ezért is kell egymással őszintén beszélgetnünk.

Én döntöm el, hogy a sérelmeimre figyelek vagy arra, ami összeköt, boldoggá tesz és megajándékoz.

Ha két ember között megszűnik a kommunikáció, akkor fel fog a kapcsolat számolódni.

Ahogyan az elfogadásnak, úgy az ajándékozásnak is megvan a maga határa, amit tiszteletben kell tartani.

Néha pont annak van a legnagyobb szüksége segítségre, aki elutasítja az önzetlenséget.

pair-596090_1920.jpgVégül is örülök, hogy a közelmúltban egy elutasítást átélhettem, mert így legalább pár dolgot átgondolhattam, illetve megszülethetett egy újabb blogbejegyzés. Befejezésül egy krónikus betegségben szenvedő kliensemtől tanult mondattal búcsúzom:

Abban fejlődöm, amiben tudok.

bag-21467_1920.jpgÁldott Adventet!

 

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta 
misi4.jpg

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Képek forrása: saját és https://pixabay.com)

 

 

Brutál narancsos csokitorta

cst1.jpgMielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az édes "bűnt" elkövette.

A tortát ízlelgetve még nem sejtettem, hogy a recept roppant könnyen elkészíthető. Bonyolultságot nem rejt, sőt semmi perc alatt kivitelezhető. Azért a grammokat érdemes betartani...

Lássuk a "medvét"!

Hozzávalók a piskótához:

  • 170 gramm liszt,
  • 200 gramm cukor,
  • 1,5 teáskanál szódabikarbóna,
  • 70 gramm kakaópor
  • 1 kispohár kefir,
  • 1,5 dl víz,
  • 150 gramm vaj vagy 1,5 dl kókuszzsír,
  • 2 darab tojás,
  • csipet só.

Hozzávalók a krémhez:

  • 220 gramm étcsokoládé,
  • 2 dl tejszín,
  • 50 gramm vaj,
  • csipet só,
  • 2 bionarancs héja,
  • 0,5 dl Cointreau (narancslikőr) vagy Baileys. 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Elkészítés

  1. A piskóta "alkatrészeit" egymás után a keverőtálba helyezzük, gép segítségével simára dolgozzuk.
  2. A sütőt közben 180 fokra felvesszük, majd 30 percig "sima" alsó-felső sütési funkcióban megsütjük a piskótát - sütőfóliás/kivajazott tortaformában.
  3. Hagyjuk kihűlni, később két lapra vágjuk.
  4. Közben a tejszínt feltesszük egy lábasba, belehelyezzük az összes hozzávalót és 10-15 perc alatt összemelegítjük. (Nem forraljuk, csak melegítjük!)
  5. Hagyjuk a krémet kihűlni.
  6. Egy ecsettel az alsó tortalapot vékonyan egy kis likőrrel megkenjünk, majd jön rá a krém, azután a második tortalap - likőrrel megkenve és krémmel végül befedve.
  7. Hűtőbe tesszük.
  8. Az elismeréseket bezsebeljük.

Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik. (John G. Tullius)

Az eddig közreadott receptek közül a diótorta és a bejgli nekem a legfinomabb, de ha a gyorsaságot, sőt az egyszerűséget is beleszámolom, akkor nem kérdés, hogy ez a nyerő. A torta tetejét egyébként számos módon lehet díszíteni, de szerintem minden "körítés" nélkül is sikeres lesz!

Azt kívánom, hogy annyi nevetést és önfeledtséget élj át a szeleteléskor, mint ahogyan azt mi megéltük!  

 

 Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.

Dr. Domján Mihály
pszichológus, családterapeuta
szomatodráma játékvezető
pszichoterapeuta-jelölt 

 

Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tudsz a többi hanganyagra is feliratkozni.  

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!

(Képek forrása: saját)   

 

 

 

 

süti beállítások módosítása