Nem szoktam fogadalmakat tenni, de mivel most több lett a szabadidőm, így hétvégente egy édességet el szeretnék készíteni.
A napokban "megjelent" előttem a híres, francia tarte Tatin (ejtsd: tart taten). Több éve sütöttem utoljára almatortát. Annyit magáról a gyümölcsről, hogy nyersen kevésbé szeretem, viszont az édességekben - főleg egy kis fahéjjal - mennyei.
A Tatin nővérek híres, fordított almatortáját sokféleképpen el lehet készíteni. Szerencse kérdése, hogy mennyire savanykás almát talál hozzá az ember, de ez ne fogjon senkit se vissza. Körtéből, szilvából és sárgabarackból ugyancsak elkészíthetjük - szezonnak, illetve igénynek megfelelően.
Lássuk akkor a tortát 4-5 főre számolva!
Hozzávalók az omlós vajas tésztához (cukormentes):
- 200 g liszt,
- 150 g sótlan, hideg, felkockázott vaj,
- 1 tojássárgája,
- 3 evőkanál hideg víz,
- 1 nagyobb csipet só,
- 1 biocitrom reszelt héja,
- opcionláisan: 1 kávéskanál vaníliaaroma, esetleg kevés reszelt gyömbér (egyiket sem tettem bele)
Töltelék:
- 6-7 darab savanykás alma negyedekre vágva, kevés citromlével meglocsolva,
- 100 gramm sótlan vaj,
- 180 gramm kristálycukor (alma fanyarságától függően lehet több),
- 2 tk őrölt fahéj.
- opcionálisan: vékonyabb szeletekre vágott dió.
Tálaláshoz:
- opcionálisan: vaníliafagyi, tejszínhab.
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Elkészítés:
1. A tésztához valókat kézzel gyorsan összegyúrjuk, majd alufóliába csomagolva legalább 40 percre hűtőbe tesszük.
2. Amíg a tészta pihen, addig elkészítjük a karamellt. Kétféleképpen járhatunk el.
- Ha van olyan kb. 25 cm átmérőjű vaslábasunk, vagy teflon-, esetleg rézserpenyőnk, aminek a füle nem műanyag, akkor ebbe tegyük bele először a vajat, majd olvadás után a cukrot. Alacsony-közepes lángon végezzük el a karamellizálást - sűrűn kevergetve. Amikor buborékok kezdenek feljönni, tegyük bele a meghámozott, negyedelt almaszeleteket kör alakban, szorosan. Opcionálisan lehet közéjük negyedelt diószemeket is tenni (kihagytam). 10-15 percig tartsuk még a tűzön (alacsony hőfokon), majd vegyük le, és enyhén szórjuk rá körben a fahéjat.
- Ha nincs olyan lábasunk, amelynek fém lenne a füle, akkor vegyünk először elő egy vastag falú vas-, vagy teflonserpenyőt. Alacsony-közepes lángon, sűrű kevergetések közepette készítsük el a karamellt: olvasszuk fel a vajat, majd abban a cukrot. Rövid "buborékolás" után kanalazzuk át a tartalmat egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, majd helyezzük el rajta körkörösen és szorosan a negyedelt almaszeleteket. 10-15 percig betehetjük alacsonyabb hőfokra a sütőbe kicsit párolódni, majd vegyük ki, és enyhén szórjunk rá fahéjat.
3. Kivesszük a hűtőből a tésztát. Enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki. A vastagsága 2-3 mm legyen, átmérője pedig kicsit nagyobb, mint a lábas vagy a tortaforma. Terítsük a tésztát az almás karamellre. A széleit villával és késsel igazítsuk meg (nyomkodjuk le), majd körkörösen szurkáljuk meg. 190 fokon kb. 25 perc alatt készre sütjük (alsó-felső sütési mód).
4. A sütőből kivéve 15 percig hagyjuk hűlni, majd egy gyors mozdulattal fordítsuk ki a tortatálra. Ha az almák közül egy-kettő a serpenyőbe ragadna, szedjük ki és rendezzük el őket a süti tetején.
Készen vásárolt leveles tésztából szintén készíthetjük az édességet, azonban ez a linzer káprázatosan finom. Ezt most nem vakításból írom, hanem szerintem az. Mi most fagyi nélkül ettük, de így sem maradt belőle semmi - sajnálatomra.
Jó étvágyat!
Dr. Domján Mihály
https://drdomjan.blog.huhttps://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Limoncellós tiramisu - recept
- A remegős, elronthatatlan panna cotta - glutén-, tojásmentes recept
- A hétköznapi családi vacsora nem csupán feladat, terápia
- A közös főzés falakat bont le - 'Gasztronómia és pszichológia' előadásunk Mautner Zsófival
- Rákóczi túrós muffin - recept
(Fotók forrása: saját és pixabay.com)
Amikor sütök egy tortát, akkor általában készítek mellé még egy gyors édességet. Most húsvétkor ugyanígy jártam el. Ekkor szembesültem azzal, hogy a blogon nincs rajta a panna cotta receptje, pedig milyen egyszerű és finom.
Hozzávalók 6 személyre a következők: 
Most először készítettem el a karamellás változatot. A fotó nagyon jól sikerült és az öntet íze is finom lett, de az állagával még nem vagyok megelégedve, így a receptet nem közlöm. Általában több próbálkozás után jön össze. A kísérletezés egyébként nagyon klassz folyamat. Idén a 
Húsvét előtt szerettem volna még egy blogbejegyzést írni. Kerestem a témát, majd az talált meg az egyik kedves kliensemen keresztül. Ekkor döntöttem el, hogy egy olyan kérdéskört veszek elő, amelyet inkább elméleti, mintsem tapasztalati oldalról szoktak megközelíteni.
Hogyan állhatok ahhoz, ha a másik ember az életemben rengeteg fájdalmat okoz? 
Zárásként jöjjön egy kérdés Joyce Meyertől:
Szeretnék most pár felnőtteknek való sorozatot ajánlani az HBO GO és a NETFLIX kínálatából. Időnként kifejezetten jól esik egy profin felépített és kivitelezett szériában "feloldódni". Hasonlóan más tevékenységekhez, mint például a kertészkedés, az olvasás, a közös sütés-főzés, a társasjátékozás, a "világmegváltó" borozós beszélgetések vagy a biciklizés, mind-mind segíthetik a kikapcsolódást. Sőt, egy kicsit tovább is megyek, hiszen önismereti és aktuális társadalmi kérdéseket szintén fel tudnak vetni.
A hit számos csatornájával bírunk mindannyian. Hiszek például abban, ha a postán megköszönöm az ott dolgozó munkáját és a jelen helyzetben jó egészséget kívánok neki, akkor lehet, hogy ez erőt ad a számára. Hiszek abban, ha odafigyelek a családomra, ahogyan a virágjaimra, akkor jobban tudom az igényeiket észrevenni és így örömtelibbek, illetve élettelibbek lesznek. Abban ugyancsak hiszek, hogy fontos az ellenségemnek jót kívánnom, mert nem egyedül birtoklom az igazságokat, hanem általában a dolgok árnyaltak és több szemponttal bírnak. Hiszek abban is, hogy az emberi kapcsolatok hordozzák a legerősebb megtartó erőket. Olykor ezért helyezem a fáradtságom elé egy finom étel elkészítését és megosztását. Abban szintén hiszek, hogy az otthonom harmóniája és rendje újra tudja a lelkemet tölteni, ahogyan a vasárnapi szentmise. Írás közben eszembe jutnak a karácsonyi fényekben, egy gyermek mosolyában, a különleges utazási élményekben (pl. két éve Izlandon), a művészetek fenséges pillanataiban, egy érintésben, a tudományban és még oly sok erőforrásban való bizonyosságom... 
És mi van akkor, ha a nehézségek közepette megingott az Istenbe vetett hitem?
Tisztában vagyok azzal, hogy az istenhit egy ajándék, amely sokkal inkább szolgálatra kötelez, mintsem felsőbbrendűségre. Aki megkapta ezt az ajándékot, kötelessége megosztani. Ebben az a különleges, hogy nem számít az ember "milyensége" (hiánya, bűnössége vagy éretlensége). Ez azt jelenti, hogy a hit ajándékát nem az ember adja oda a másiknak, hanem azt az Isten készíti elő a szívekben és végzi be. Persze a kenet jobban működik akkor, ha az illető otthon ugyanazt éli, mint amiről másoknak beszél, de Isten sokkal szuverénebb és kreatívabb, mint azt egyesek tanítják. 
Vigyázz magadra és a Rád bízottakra! 
Minden rosszban van valamilyen jó - tartja a mondás. Ez most erre a süteményre igaz, mert éppen Szegedre tartottam egy szakorvoshoz, amikor is megálltam egy kávéra. Bár nem szokásom recepteket csak úgy nézegetni, az inkább otthoni „lazítás”, de ekkor volt bennem egy pozitív várakozás a vizsgálattal kapcsolatosan. Azt éreztem, hogy a doktornő segíteni fog, ami később igaz lett. Nos, a kávézás közben – a nagy nyitottságomban – "véletlenül" elém jött ez a Rákóczi túrós nyalánkság, amely ráadásul úgy néz ki, mint egy minitorta. Őszintén szólva a muffinok nem a kedvenceim, sőt nagyon nem azok, de szerencsére itt most csak a formát jelöli a kifejezés, nem pedig a beltartalmat.
Túrós töltelék:
A tojáshab felverésének a kísérletezésével még nem végeztem. Csináltam egyszer sima módon - az "alkatrészek" összedolgozásával és kétszer úgy, hogy először az ide szánt cukor kétharmadát pici vízzel sziruppá főztem (nem szabad nagyon kavargatni), majd belefolyattam a már verődő habba. Nagy különbséget nem vettem észre. A fotókon szereplő édesség habját sziruppal gazdagítottam.