El tudod-e olyannak fogadni a karácsonyodat, mint amilyen? "Tehetnék-e egyáltalán mást?" - csattanhatsz fel jogosan a kérdésre. Igen! Lehet helyzetekkel alkudoznod, azokat leértékelned, túltolnod, tagadnod vagy az ünnepet örömmel elfogadnod és élvezned.
Ha azt érzed, hogy a "karácsony egy jó dolog", akkor tudsz érte tenni. Képes vagy úgy alakítani, hogy az még jobban a magadé és a magatoké legyen. Ha viszont számos negatív színezet tarkítja a terepet, akkor egy akadálypályának láthatod az ünnepet.
Érdemes ilyenkor nem beleragadnod a fájdalomba, a haragba vagy a múlt keserűségébe, hanem egyenesen a szituáció "szemébe nézhetsz." Egyszerűen teret adhatsz annak, ami van. Az "oroszlánt" így tudod megszelídíteni:
"Most ez szitu, ezzel "vagyok együtt", illetve ebből hozok ki valamilyen jót!"
Az elfogadás a jelen pillanat "megengedését" is jelenti, azaz egyfajta beleegyezést. Ez adja meg az erőt az új döntésekhez és a változtatásokhoz.
Miért lehet aktuális erről írnom? Mert a karácsony egy olyan időszaka az évnek, amely számos elvárást és megfelelést rejt - a sok-sok öröm mellett. Az ajándékok, a fények és a készülődés között azonban elő szokott jönni a valóság is. Az a pillanat, amikor az ember szembesül azzal, ami van. Leginkább pedig azzal, ami hiányzik az ünnepből és az magából az életéből...
Összességében azt gondolom, hogy a karácsony annak a hozadéka, ahogyan az ember egész évben élt.
Úgy is fogalmazhattam volna, hogy azt a megelégedettséget, harmóniát vagy éppen frusztrációt kapom vissza, ami korábban a mindennapjaimat jellemezte. Mitől lenne másként? Természetesen változni, változtatni, pici lépéseket megtenni: minden időszakban lehetséges!
Te alakítod a karácsonyodat!
Mások jólétéért a legnehezebb helyzetemben is tehetek. Áldássá akárhogyan válhatok! Mellette pedig elfogadhatom azt, ahol tartok. Vagy akár kereshetek szövetségeseket és támogatókat. Sőt, hozhatok bátor döntéseket, azokért pedig vállalhatom a felelősséget...
Kazinczy Ferenc: A nagy titok
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.
Karácsony előtt, a Pécsen tartott előadásom után kaptam egy szép üdvözlőlapot, rajta egy idézettel: "Jót s jól!" Megfogott Kazinczy tömör bölcsessége és a hallgatóság kedvessége. Ezt kívánom mindannyiunknak karácsonyra és az Új Évre!
Jót s jól!
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcastek (rádióadások) meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on, a Google Podcasts-en és az Apple Podcasts-en. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is, sőt érheted el a kapcsolódó blogbejegyzéseket.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Karácsonyi szanálás
- Minőségi idő a családban
- A családod tovább él, benned is
- Egyedül tényleg nem könnyű - érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Őszinteség Istennel
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcastek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: saját és pixabay.com)
A minap felajánlottam a segítségemet az egyik ismerősnek, aki nem kért sem belőlem, sem a támogatásomból. Normál helyzetben könnyedén el tudom azt fogadni, ha valahol nincs dolgom. Hiszen, ha a másikat tisztelem, akkor békén hagyom, illetve minden felnőtt maga felel a döntéseiért. Ekkor viszont fájt a fejem és ki voltam merülve. Egyensúlyomat - lelki és fizikai értelemben is - részben elveszítve került sor az ominózus beszélgetésre, így az el nem fogadásomat szintén tehernek éltem meg. Hálás vagyok azonban az egyik kedves kolléganőmnek és egyben női barátomnak, aki egy-két mondattal a helyemre tett. Ennek a diszkurzusnak a továbbcsengése tisztázta le és egyben oldotta fel bennem a feszültséget.
Mivel nyakunkon az Advent, így szerintem újból aktuális pár kérdésen elgondolkozni:
Végül is örülök, hogy a közelmúltban egy elutasítást átélhettem, mert így legalább pár dolgot átgondolhattam, illetve megszülethetett egy újabb blogbejegyzés. Befejezésül egy krónikus betegségben szenvedő kliensemtől tanult mondattal búcsúzom:
Áldott Adventet!
Mielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az édes "bűnt" elkövette.
Egy megfelelő időben érkezett idézet hozzásegíthet ahhoz, hogy egy pillanatra valamin elgondolkozzunk, mi több egy "tükörrel" szembesüljünk. Pár szónak persze nincs sorsfordító hatása, de elmondhat helyettünk olyat, amire még nem vagyunk képesek... 
A 
Még tavaly kaptam Olaszországból egy üveg Limoncellót, amely alaposan lehűtve igazi különlegesség. Nem beszélve a nyári hónapokról, amikor jól jöhet egy hétvégi, lazítós limonádéba is. Ezt a likőrt a tiramisuhoz ugyancsak fel lehet használni, ha már "unja" az ember a kávés változatot. Talán nem helyes az előbbi kifejezés, mert számomra a klasszikus verzió megunhatatlan. Inkább szerencsésebb úgy fogalmaznom, hogy amikor kedvem van kísérletezni, akkor jöhet valamilyen új kombináció.
